Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Akad-e kínai, aki ügyel a környezetre?

2008.04.29

 

A szmog miatt élhetetlenné váló városok, ökológiai katasztrófával fenyegető hatalmas gátrendszerek, szennyezett ivóvízkészletek és elképesztő mennyiségű üvegházhatású gáz, amelyet a kínai szénerőművek termelnek – nagyjából ezek azok a pontok, amelyek eszünkbe jutnak Kína kapcsán, ha a környezetvédelemre terelődik a szó.

Súlyos gondok, amelyek szinte egytől egyig érintik kínaiak százmillióit, sőt az üvegházhatású gázok kibocsátása a földkerekség lakóinak millióit, milliárdjait is. A civil környezetvédő szervezetek egyre gyakrabban tudják érvényesíteni érdekeiket a kínai központi, de még gyakrabban a helyi kormányzattal szemben.

Kép



Az erdőtelepítések mellett azonban más, komolyabbnak mondható eredményeket is elértek már a kínai környezetvédők: így például a kínai Erich Bronkovich-nak elkeresztelt Zang Jing-jing az ország délkeleti részén található Fucsien tartományban járt sikerrel, amikor egy olyan gyárat záratott be, amely a filmbeli gyárhoz hasonlóan szintén krómmal szennyezte a környező településeket ivóvízzel ellátó folyókat. A jogásznő harcának köszönhetően még kártérítésre is ítélték az üzemet, amely igen nagy eredménynek számít a bírói semlegességet amúgy kétségbe vonó környezetvédelmi aktivisták számára.

Kép

Legfelülről jöhet segítség

És való igaz: az egyik legnagyobb probléma a környezet szennyezése mellett éppen az, hogy jogi úton roppant nehéz érvényt szerezni az amúgy egyre szaporodó kínai környezetvédelmi rendelkezéseknek.

Ilyenkor fordulnak a környezetvédők a központi kormányzathoz, amely felmérve az eset súlyát, gyakran dönt arról, hogy az elhajló, vagy az emberek érdekeit nem kellőképpen figyelembe vevő helyi pártvezetőkkel és bírákkal szemben foglaljon állást. Persze ezeknek az eseteknek a súlya már ténylegesen akkora általában, hogy a lázongás vagy tüntetés elkerülése végett a központi kormányzat is inkább a környezetvédők álláspontját kezdi el védelmezni.

Hibás a Nyugat is

Igen gyakran azonban ettől függetlenül sincs könnyű dolguk azázsiai ország aktivistáinak: a lakosság egy része azzal vádolja őket, hogy egy fejlődő országban, ahol szegények tömegei élnek meg a helyi gyárakból, éppen a szegényektől veszik el a munkát azzal, ha környezetvédelmi okokra hivatkozva bezáratnak egy gyárat.

Érezvén környezetük rosszallását, igen sok aktivista olyan húrokat is hajlandó megpengetni, amelyek sokkal népszerűbbé teszik őket a lakosság körében. A BBC beszámolója szerint egyes aktivisták a központi kormányzattal szemben mutatott kompromisszumkész magatartás mellett (mely a világ többi részén azért nem jellemzi például a Greenpeace aktivistáit), a külföldi cégek megvádolásáért sem mennek a szomszédba.

Előfordul ugyanis, hogy a Kínában megtelepült multinacionális cégeken verik el – részben jogosan – a port a gyárak levegőszennyezése vagy a töménytelen hulladék előállítása miatt. Az olcsó végtermék aztán a nyugati országokban landol, Kínának pedig csak a hulladék és a levegő, valamint a víz szennyezettsége marad – szól a féligazságokkal teli érv.

Hogy a környezetvédők között ilyen vélemények is népszerűek, az persze szintén magyarázható a beépített titkosszolgálati emberekkel, ahogy a nemzetbiztonsági hivatal ténykedésével magyarázható az is, hogy a civil környezetvédelmi szervezetek pontos számát is homály fedi: a hivatalos adatok szerint mindössze kétezerre tehető a számuk, a nem hivatalos becslések viszont két millióról szólnak.

Pálinkás Károly cikke a National Geographic- ban

2008. április 25.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.